Bálint-nap a könyvtárban
Február 14. – A szerelmesek napja
A Bálint-nap az ókorból eredő keresztény vallási ünnep. Szent Bálint a szerelmesek, jegyesek, ifjú házasok, továbbá a lelkibetegek és az epilepsziások védőszentje volt. A történet úgy tartja, hogy mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius római császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Kivégzése előtt, február 14-én, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Innen eredeztetik a Bálint-napi üzenetküldés szokását.A népi megfigyelések szerint ilyenkor mindenhol megszólalnak a verebek, jelzik a tavasz közeledtét, valamint visszatérnek a vadgalambok. A hosszú tél után a tavaszvárás gondolata is e naphoz kapcsolódik.
A naphoz kötődő szerelmi praktikák:
Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba.
Meg kell gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dőlni fog, abból az irányból fog jönni a szerelmes.
Ha valaki kilenc kútról vizet hoz, és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illető mindig szeretni fogja. Naplemente után pedig nem szabad sepergetni a lánynak, mert nem megy férjhez.