Kárpótolhat-e az élet szeretteink elvesztéséért? Lehet-e újrakezdeni, amikor úgy érezzük, minden véget ért?

Amande élete két óra alatt összeomlik. Egy auvergne-i vidéki házba menekül, hogy egyedül gyászoljon, elzárkózva mindentől és mindenkitől. Idővel azonban apró dolgok – egy pillangó, egy kóbor macska, majd az előző tulajdonos feljegyzései – lassan kizökkentik ebből az állapotból. A kert gondozása és a természet közelsége fokozatosan visszaadja az erejét, és újra megnyitja őt az élet felé. Napról napra egyre közelebb kerül a gyógyuláshoz és egy teljesebb jövőhöz.

Mélissa Da Costa regénye arra emlékeztet, hogy még a legmélyebb fájdalomból is van kiút, ha képesek vagyunk újra megnyílni a világ és a természet vigaszt nyújtó ereje előtt.